Idézet Az önismeret alternatív lehetőségei: Miként hasznosítható az asztrológia, a családállítás, az NLPt és a haptonómia eszköztára korunk párkapcsolati tendenciáit tekintve? című szakdolgozatomból:
Haptonómia
A haptoterápia módszerét a holland Frans Veldman alkotta meg többek közt Bernard This ösztönzésére a koncentrációs táborban tett megfigyelései alapján. Ráeszmélt, hogy az affektív kontaktus hatalmas szerepet játszik a túlélésben. A terápia arra épül, hogy a páciens „meghosszabbodik” a gyógyító kezén keresztül (ez a prolongement angolul) s az „átfolyás” az érzetek, illetve reakciók alapvető módosulását eredményezi. Veldman megkísérelte elméletbe foglalni e nehezen megragadható jelenségeket, kiterjesztve a tudomány kereteit a transzperszonalitáson, az érintésen és a befogadáson át egy szavakon túli, szomatikus dimenzióba.1A haptonómia ugyanis a szomatoterápiák körébe tartozik, ahol a kliens teste központi jelentőséggel bír a pszichés élmények, zavarok, traumák és elakadások feldolgozása terén. A légzés, a hang, az érintés, a mozgás, az ölelés stb. egyaránt kulcsfontosságú.Freud egyik korai követőjének, Wilhelm Reichnek a munkásságával szorosan összefonódik a szomato-pszichoterápiás irányzat. Szerinte zsigereink, sejtjeink és testi emlékezetünk valamennyi szegmense rendelkezik emlékezettel s nem csupán az agyunk tárol lényegi információkat, lenyomatokat. Ha akár a magzati korig visszanyúlva tudatosítjuk „testünk meséjét,” akkor helyre állítható az ember testi-lelki egyensúlya.2 Mindazonáltal elengedhetetlen tisztán tartani a módszer etikai és szakmai szabályait, hiszen a testi érintés kapcsán különösen érzékennyé válhat a terapeuta, valamint a kliens közt húzódó határ. Kiemelten fontos a gyógyító önismerete, mert instabil identitása esetén problematikussá válhat a kivetítések és az intuitív megérzések szubjektív keveredése.
A haptonómia alkalmazási területei sokrétűek, de elsősorban a pre- és perinatális funkciója terjedt el külföldön, valamint egyre gyakrabban használják az ún. „haptoszintézist” olyan személyek gyógyításánál, akiknek a test integritása sérült valamilyen betegség, vagy lelki megrázkódtatás következtében.3 A teljesség élménye megnyugvást ad és békét teremt az együttrezdülésen, az elfogadáson és az érintés hatalmán keresztül. Egyfajta „flow”4 jöhet létre a legmélyebb testi és tudati rétegek „hallgatása,” újraélesztése közben. A haptoterápia áttörésnek nevezhető a verbális alapú módszerek korlátait nézve, hiszen az anyai összehangolódás legelső fázisait hozza felszínre s elérhetővé teszi a szimbiotikus blokkokkal, hiányokkal való komoly munkát. Természetesen szükséges a kliens és a terapeuta között egy „vitális affektusok”5 szintjén működő érzékeny rezonancia s hatékonyabb a haladás, ha a segítő kombinálja a kognitív, illetőleg analitikus párbeszédet az érintés útján áramló kommunikációval.
Haptonómia és párkapcsolat
„A haptonómia a kapcsolat és a meghallgatás művészete. Alapja a tisztelet, a feltétel nélküli elfogadás, a nyitottság és a jelenlét. Ez az érintésen keresztül is kinyilvánított attitűd lehetővé teszi a másik ember számára a teljes biztonság és bizalom megtapasztalását.” 1 A fenti idézet magáért beszél, ugyanis magában hordoz számos olyan értéket, amelyek egy tartós párkapcsolat sajátjai ideális helyzetben, így ha a módszer esélyt ad ezen faktorok minőségi megtapasztalására, akkor hidat teremt az elme észlelései, vágyai, illetve a kézzel fogható valóság közé. A haptoterápia alternatív lehetőséget kínál például az alábbi önismereti témák körüljárásához és fejlesztéséhez: az érintéssel összefüggő nehézségek; a test és a tudat elkülönülése; az érzelmek és a saját szükségletek átélésének akadályozott jellege; a közelség-távolság problematikája és az énhatárok védelme, szabályozása; intimitásra való készség tágítása; az ikerélmény és egyéb magzatkori, születés körüli elakadások feltárása; szexualitáshoz, testképhez történő viszonyulás módosítása; a személyes identitás, illetve a kötődéshez tartozó beállítódás rendezése, gazdagítása. Ebből fakadóan „az érintés tudománya” természetesen hatékony eszközt jelent a felnőtt párkapcsolat alapjainak megszilárdításához, amikor érett önazonossággal rendelkező személyek igyekeznek elköteleződni és nem a pszichológiai hiányok mentén létrejövő gyermeki függőség a cél.
(A haptonómiáról szóló sorokban szereplő források pontos eredetét szívesen elküldöm az érdeklődőknek emailben, de ezen a fórumon eltekintenék a közlésüktől, mert elsődleges célom a tájékoztatás és nem pedig a tudományosság.)