A párterápia nevében is benne van, hogy egyfajta gyógyító jelleggel bír. A coaching pedig gyakorlatiasan hangzik. A címben felvetett kérdésre a válasz persze ennél bővebben is kifejthető.

Ha egy pár közös élete valahol elakad és mindkét fél úgy érzi, hogy tenne a kapcsolatért, akkor érdemes külső segítséget kérni. Nem mindegy azonban, hogy kihez fordulunk.

Amikor egy párkapcsolat “előtörténete” és a benne élők egyéni tudatossága is fontos elemévé válik a megoldásnak, vagyis az elmozdulás kulcsa a múltban (akár a gyerekkorban) és a személyiség mélyebb rétegeiben keresendő, akkor érdemes párterapeutát választani és egy hosszabb, elemző-feltáró jellegű folyamat mellett elköteleződni. Ez történhet akár egyénileg (mindkét fél külön terapeutához jár), akár párterápia formájában is.

Abban az esetben pedig célravezető lehet a párkapcsolati fókuszú coaching, ha a pár problémái jövőre irányuló technikai és önismereti felkészítéssel orvosolhatók. Amennyiben aktuálisan kerültünk olyan élethelyzetbe, amire konkrét választ kellene adnunk, de nem látjuk a fától az erdőt, akkor hasznos lehet a coaching. Sokszor a már (terápiában, vagy a tapasztalataink által) megismert múltbeli mintáink nem jelentenek automatikus megoldást, hiszen nem elég, ha tudjuk, hogy miért kerültünk egy adott szituációba, arra reagálnunk is szükséges. A coaching az újfajta válaszok, minták kialakításában és a hiányos, vagy nem megfelelő eszközeink bővítésében nyújt támogatást.

Nem mindegy tehát, hogy milyen okból került válságba a kapcsolat s miben rejlik az elakadás gyökere. Erre a terapeutával vagy a coachcsal történő első találkozás alkalmával derülhet fény. Mindkét szakmai megközelítésnek van tehát létjogosultsága.

Mindenesetre egy külső személy beavatása a párkapcsolatunk szövevényes világába feltétlenül új nézőpontot, friss felismeréseket hozhat s ráláthatunk párválasztásunk, viselkedésünk, kommunikációs játszmáink összefüggéseire. Ha jelen van a terapeuta vagy a coach, nagyobb eséllyel sikerül majd bizonyos fájó pontokat, esetleges félreértéseket megfelelő stílusban tisztázni. A segítő ugyanis egyfajta vezető moderátorként is tükrözi az előremutató megnyilvánulásokat s kordában tartja a párbeszéd menetét. Szükség esetén megtanít a párnak bizonyos tárgyi ismereteket a kapcsolatok működésére vonatkozóan, máskor pedig célzott kérdései és gyakorlatban elvégzendő feladatok által terel egy most születő (közös?) valóság felé.