A mai nők nagy százaléka ismerkedik a hastáncban rejlő lehetőségekkel. Miért olyan vonzó ez a keleti mozgásforma a nyugati világban? A válasz egyszerű. A hastánc többféle funkciót is betölthet egy „gyakorló” nő életében, akinek sok irányba kell összpontosítania erőit. Amellett, hogy kitűnő alkalmat kínál testrészeink edzésben tartására, arra is alkalmas, hogy kikapcsoljon, ellazítson, feltöltsön s megtanítson csábító, illetve érett nőként viselkedni, mozogni. A tánc szórakoztat, de egyúttal visszahat lelkünkre, vagyis a külső lépések, ringatózások automatikusan harmonizálják belsőnket.
Mivel a keleti rendszerek mindig figyelembe veszik az ember hármas egységét, azaz testi, lelki, szellemi síkon egyaránt működnek, ezért a hastánc sem pusztán sport, hanem egyfajta terápia is. Az utóbbi pedig nem árt a modern nőket érő megtévesztő, csalóka impulzusok miatt. Egy átlagos napon, egy hétköznapi utcai, illetve munkahelyi jelenet során ugyanis elég kevés esélyt kapunk, mi nők, az igazi Hold szerep képviselésére.
Most nem divat abban látni az önmegvalósítást, hogy valaki gyereket neveljen, bár ha jól belegondolunk, észre vehetjük, hogy az anyák kezében van a jövő, hiszen aligha létezik nagyobb kihívás és kreatívabb feladat a fiatalok nemzedékének alakításánál. Nem válik rögtön csillogóvá és nyilvánvalóvá az eredmény, azaz nehéz felvenni a versenyt a férfiak publikus dicsőségével hagyományos női profil által. A negatív tendenciák viszont hamar elsodorhatják a gyerekeket, mert a hiányzó anyai bázis megfoszt bizonyos generációkat a stabil, illetve egészséges lelki háttértől, majd a normális értékrend megtalálásától s a beteljesült élet könnyedségétől.
A siker, a harcos felelősségvállalás inkább a Nap, a férfi dolga, míg a vele egyenrangú, ám nőiesen kiteljesedett Hold a háttérből motiválhatná párját a küzdelemben, a helyt állásban. A legtöbb nagy vezető mögött erős, okos, de nőies nők álltak s tiszteletben tartott ezüst-Holdként tükrözték vissza társuk fényének napsárga sugarait.
Ennek a kölcsönös együttműködésnek a felborulása azonban mindkét fél hibája és csak közös erőbedobással állítható helyre a harmónia, hogy ne egymás rovására akarjunk bizonyítani, hanem mindenki a maga területén kreálhasson maradandót.
A hangsúly nem az intézményesített tradíciókon van, hanem a spirituális törvényszerűségeken és az égi felosztáson. A szélsőségek megtapasztalásának korában fontos lehet tudnunk, hogy mi a feladatunk nőként, illetőleg férfiként s miért nem működik a független szingli életforma szeretői, karrierista hozzáállása mellett a nőies befogadás, teherbe esés. Nem mindenki való ugyan anyának, azonban érdemes feltérképeznünk cselekedeteink öntudatlan mozgatórugóit s tetteink valószínűsíthető következményét, amennyiben mindenáron szeretnénk megfelelni a média által közvetített műanyag iparnak, a Vénuszi kislányok felszínen pompázó, ám elkeseredett, kiégett, hivatás-centrikus kibontakozásának.
Talán furcsa, de a hastánc rendszeres élvezete visszatéríthet minket azon feladat gyökereihez, amelyre a nők születtek. A mozdulatok finomítása közben rálelhetünk a saját női mivoltunkból áradó ösztönös esztétikára, egyéni kisugárzásunk elgurult energiagyöngyeire, hajlékony hullámzásunk kulcsára, sejtelmességünkre, lágy rugalmasságunk örömteli aspektusaira. Kozmikus élményben lehet részünk, mert a hastáncot mozgás-meditációként is felfoghatjuk. Amikor eljutottunk egy olyan szintre, hogy merünk improvizálni, akkor felszínre kerülhet, majd kifejezést nyerhet bennünk rengeteg eltemetett kaland.
A táncmeditáció a „végtelen-jelek” körbehaladó, illetve spirálisan újjászülető örökkévalóságára emlékeztet, miközben komoly koncentrációra késztet. Néhány kombináció tulajdonképpen a nőies, meg a férfias agyféltekék összehangolásában segít, tehát a teljesség, valamint az egyensúly érzete felé terel.