“Nomen est omen.” Sorsunk a nevünkben. A számmisztika szerint egy név betűi különböző alaprezgéseket, információkat hordoznak, melyek energetikai kombinációja rámutat sorsfeladatunkra. Amikor azonban szüleink nevet választanak nekünk, valószínűleg öntudatlanul jelölnek ki bizonyos életutakat számunkra, hiszen ők legtöbbször azt gondolják, hogy csupán a név hangzása, vagy egyéb személyes, illetve tradicionális okok alapján döntenek. Vajon mélyebb összefüggésekről lenne szó? Annyi mindenesetre biztos, hogy a számmisztika olyan módon képes a betűket és a számokat párba állítani, hogy a vizsgált név tulajdonosa egyértelműen magára ismer az elemzett számsor szimbolikus jelentései kapcsán. Sokan adnak manapság egyedi, szokatlan, netán beszélő neveket gyermekeiknek. Eltekintve attól, hogy a “jövevény” nem feltétlenül örül szülei feltűnési vágyának, semmiképp sem árt némi időt szánni arra, hogy utána olvassunk az első hallásra tetsző nevek mögöttes üzeneteinek.
Természetesen nem szükséges felhagyni a spontán belső elhatározásokkal, mert amikor a szívünkre figyelünk és a lelkünkkel, intuíciónkkal összhangban élünk, akkor ösztönösen a kozmikus rendnek megfelelően döntünk, vagyis olyan nevek fogják elnyerni tetszésünket, melyek illenek a családunk s leendő gyermekünk születési céljának keretei közé. Ne feledkezzünk meg azon misztikus tényről sem, hogy majdnem mindenkiben megfogalmazódik egy konkrét, megfigyeléseken nyugvó kép arról, hogy miként viselkedik például egy Tamás, vagy egy Kinga, tehát összeáll a fejünkben valamilyen rendszer arra vonatkozóan, hogy a Juditokat nem hívhatnák Blankának és a Gáborokat Bencének. Mindez pusztán csak a véletlen műve? A szubjektív megítélésektől függetlenül nagyon sok közös vonást tulajdonítanak általában az emberek ugyanazon nevek viselőinek, mivel bizony fellelhetők némely mintázatok egy név jellembeli, sőt sorsbeli vonzataira utalóan.
Egyre többen tájékozódnak a tudatos névválasztás lehetőségeiről, de sokan figyelembe veszik a forma, meg a tartalom mellett azt a gyakorlati szempontot is, hogy egy adott névnap mikorra esik. Ha túl sok családi évfordulóval érintkezik a dátum, abban az esetben előfordulhat, hogy anyagi megfontolásból másik nevet kap az újszülött. Régen pedig (főként a szegényebb családokban) éppen ellenkező tendenciák uralkodtak, mert korábban igyekeztek az egyszerűség kedvéért olyan nevet akasztani a gyermekekre, aminek születésük napján volt az ünnepe. Így nem kellett annyit bajlódni az előkészületekkel és akkoriban egyébként sem járt túl sok figyelem az egyén individualitásának. Tulajdonképpen kevesebb név is létezett, mivel nagyobb hangsúly került a közösség szolgálatára, mint a függetlenségre.
Na de mekkora jelentőséggel bír ma a névnap? Számos családban, például egyes zsidó családokban, eleve nem tartanak névnapi megemlékezést, míg máshol egy szál virággal, vagy apró figyelmességgel köszöntik az ünnepeltet. Néhányan lázadnak az ellen, hogy előre megszabott napokat kiemeltnek kezeljenek szeretetük kimutatását nézve, ám a hagyományok tovább élnek. Léteznek olyan körök, ahol a névnap egyenértékű a születésnappal, ezért elég komoly ajándékot vásárolnak, valamint nagy evést-ivást rendeznek. A névnaphoz fűződő életérzéseinket gyerekkorunkban gyűjtjük be, ahogy az összes alapélményünket, majd későbbi hozzáállásunkat, illetőleg felfogásunkat korai tapasztalataink determinálják. Persze felnőttként is formálható minden ember, viszont kezdeti szokásaink elég erős nyomot hagynak bennünk. Mindenkire rábízom a névnap fontosságának megítélését, ám arra buzdítanám a többséget, hogy szánjanak minél meghittebb perceket egymásra s az ünneplésre. Ne szalasszák el az alkalmat, hogy lefékezhessenek a hétköznapi hajtásban! Tartsák észben, hogy minden ember más jelzésekből érzi, hogy szeretik, tehát ne az elvek, hanem a szeretet sugallatai vezessenek minket! Szenteljünk némi időt a nevünkben elrejtett titkok megértésére és az örömszerzés lényegének átélésére!