Útkeresőként gyakran kaphat az ember ilyen és ehhez hasonló tanácsokat: “Ha jó úton jársz és a számodra kijelölt irányba tartasz, akkor a sors is megerősít majd és nem fogsz akadályokba botlani.” Azonban ez a “bölcs ezoterikus mondat” egy kicsit felületesen fogalmaz és némileg feketén-fehéren láttatja a valóságot…
Egyetértek azzal, hogy amikor nagyon téves irányba indulunk s pláne ha ezt az utat mindenáron erőltetjük – általában valamely félelmünkből kifolyólag – akkor hamarosan nehezítő körülményekkel és figyelmeztető jelzések tömkelegével találkozunk. De mivel nincsenek általános érvényű receptek, ez alól is akadhat kivétel, ha például valakit éppen arra akar megtanítani a sors, hogy a belső iránytűje alapján tájékozódjon s ne a külső jelekre, megerősítésekre támaszkodva döntsön.
Ugyanakkor alapjában véve fontosnak tartom összefoglalni azt a szabályszerűséget, amely szerint létezik egyfajta belső fejlődési ívünk, amit a horoszkópunk egyértelműen megmutat. Ha ezzel összhangban tevékenykedünk s döntéseink révén megfelelő ütemben haladunk úti céljaink felé, akkor várhatóan kevesebb pofont kapunk az élettől. Tudom, ez egy kissé merész és nagyvonalú kijelentés, hiszen sokan nem ismerik a saját sorsuk forgatókönyvét, illetve nem feltétlenül értelmezik helyesen a buktatók jelenlétét, avagy hiányát.
Arra szeretnék elsődlegesen kilyukadni, hogy olykor a látszólagos akadályok csupán az adott út és tanulási folyamat szükséges velejárói s nem feltétlenül jelentik azt, hogy teljes mértékben eltévedtünk, viszont előfordulhat az is, hogy aktuálisan rezzenéstelen a levegő s minden rendben van körülöttünk, miközben csak a vihar előtti csendet keverjük össze a tényleges harmóniával.
Nem árt tehát néha egy külső, objektívebb szemlélő bevonása, vagy valamilyen elmélyült önismereti folyamat felvállalása, amikor elbizonytalanodunk, ugyanis a horoszkópunk “olvasása” és a lényegi összefüggések tisztázása által lényegesen lerövidülnek a fölösleges kanyarok, útelágazások…