Mikor érezzük „stresszesnek” a mindennapokat és milyen feszültségforrások vesznek körül minket? A stressz alapvetően abból fakad, hogy egy adott helyzetben túlzott követelményeknek, emberfeletti teljesítménynek kell eleget tennünk. (A stressz kifejezés orvosi értelmezése egyébként Sellye János nevéhez fűződik és állandó készenléti nyomásra, terhelésre utal.) Léteznek bizonyos emberek, akiket motiválnak a kihívások (őket A-típusú személyiségeknek hívjuk), de akadnak kevésbé lendületes, visszahúzódó alkatok is (C-típus). Az előbbiek szívesen küzdenek, mert életüket feltüzeli, ha magas fordulatszámon pöröghetnek, az utóbbiak viszont sokkal erősebben reagálnak a stresszkeltő impulzusokra. Mindkét csoport tagjainak szembe kell ugyanakkor néznie energia készlete határaival!

Az eredmény centrikus embereknek több lazításra volna szükségük, míg a „kellemesen sodródóknak” dinamikusabb hozzáállásra, hiszen végső soron mindig az egyensúly megtalálása a célunk. Mindenkinek olyan munkát, életmódot érdemes választania, amely egyfelől önkifejezésre inspirálja és legalább alkalmanként örömmel tölti el, másfelől pedig nem terheli az illetőt olyan elvárásokkal, melyek nem passzolnak a karakteréhez. Persze az ideológia ideális, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a cégek nagy része egyelőre nem kíván változtatni gazdasági látószögű feltételein. (Természetesen akadnak azért hosszabb távra tervező, egészségbarát kezdeményezések is üzlet politika terén.)
A pénz központú szemléletből kifolyólag inkább az egyes személyek önmagukért és családjukért vállalt felelősségtudata jelentheti a megoldást. Döntéseinkkel mi magunk helyezünk előtérbe, vagy alacsonyabbra egy-egy életterületet a ranglétrán. Hétköznapi sikereink, valamint frusztrációnk mennyiségén szintén egyedül mi módosíthatunk.

Valamit valamiért. Készítsünk fontossági sorrendet! Érdekel minket az egészségünk és a boldogságunk? Számít nekünk a környezetünkben élők lelki harmóniája? Akkor ne a kifogásokat keressük, hanem a kiutat! Fogalmazzuk meg konkrétan, hogy milyen életstílusra vágyunk s kisebb döntéseink alkalmával se tévesszük szem elől távlati elképzeléseinket! Életünket persze nem tehetjük tökéletesen stressz-mentessé, de némi ösztökélés különben sem árt.

Beszélhetünk tehát pozitív stresszről is, mint például az izgatottság, vagy a normális vizsgadrukk, netán a szerelmi „láz, ” illetve egy újszülött gyermek érkezése körüli herce-hurca.
A leggyakoribb káros stressz faktorok közül pedig a következőket említeném: megfelelési kényszer; a fizikai test kiszipolyozása kevés alvás, rendszertelen bioritmus, vagy drogok által, meg a hiányos táplálkozás révén; a lélekőrlő s az emberi tényezőket figyelmen kívül hagyó „robot;” gyors élettempó; a sok negatív érzelem: düh, harag, fájdalom, irigység, féltékenység stb…; a feldolgozatlan félelmek, traumák sem hatnak előnyösen; a gyerekkori sérelmeinkre rárakódó azonos tartalmú élmények ugyancsak időzített bombaként ketyeghetnek, elszívva életenergiánkat, és így tovább…

Elsősorban akkor érezzük magunkat kiszolgáltatottnak és az jelent veszélyt, ha egy helyzetből sem elmenekülni nem tudunk, sem pedig megküzdeni nem merünk. Legalább is azon a tudat szinten, ahol a probléma keletkezett. Ekkor természetesen többnyire nem az a megoldás, hogy várunk, hátha a szituáció magától fellazul. Minél hamarabb el kell kezdenünk keresgélni mentálisan a változtatási lehetőségeket, mert ennek hiányában megbetegíthetjük terhektől görnyedt testünket, lelkünket. Mindig léteznek alternatívák, csak esetleg egyedül nem vagyunk képesek hatékonyan és objektíven rálátni aktuális helyzetünkre. Ilyenkor érdemes valamilyen kívülállóhoz fordulni segítségért.

Személyenként eltérő, hogy a stressz mely formáira vagyunk érzékenyek és milyen nehezítő körülményeken tudunk könnyedén túllépni. Az összes ember más tüneteket produkál, de léteznek általános tendenciák is stressz esetén: fejfájás, kimerültség, kedvetlenség, szorongás, heves szívdobogás, gyors pulzus, verejtékezés, gombóc a torokban, hasmenés, álmatlanság…Mindenki számára javasolható a relaxáció módszerének elsajátítása, hiszen az ellazulás, meditálás, vagy az aktív pihenés (pl. sport, tánc) kikapcsolja idegrendszerünket s ekkor fellélegezhet a testünk, lelkünk egyaránt.

Ne meneküljünk az intő jelek elől, hanem fogadjuk alázattal szervezetünk „piros gombjait” és hajtsuk végre a szükséges fókuszpont váltást egy-egy kérdésben. A felelősségteljes változtatás képessége az egyes emberek kezében van. Ennek a lehetőségnek a kiaknázása vezetheti a társadalom egészének hajóját kevésbé kavargó, a stressztől távolabb folydogáló vizekre.