Párválasztásunk legalább két alapvető szempont alapján történik, (ha eltekintünk a testi-lelki vonzódás mélyebb, karmikus összefüggéseitől). Egyfelől szüleinktől  örökölt (múltbeli)viselkedési mintáink irányítanak minket, másfelől pedig a bennünk élő ellentétes nemű archetípus. Az utóbbi kijelentés arra utal, hogy minden ember lelkében létezik egy „anima” és egy „animus,” vagyis egy nőies, illetve egy férfias oldal. Attól függően, hogy mi magunk melyik nemet képviseljük, azzal a felünkkel azonosítjuk magunkat. Mivel azonban mindkét részünket szeretnénk megélni, teljesnek tudni, ezért keresünk valakit, akire kivetíthetjük a lényünkben szunnyadó társ képét.

Ha asztrológiailag elemeznénk a helyzetet, akkor azt mondhatnánk, hogy a horoszkópunkban lévő Nap és Mars jelzi férfias énünket, a Hold, meg a Vénusz állása pedig nőies adottságainkról ad számot. Az összes ember rendelkezik tehát egyfajta tudattalan elképzeléssel, energia mintázattal arra vonatkozóan, hogy milyen számára az ideális nő, vagy férfi. Amikor kisebb önismereti fokon állunk, akkor előfordulhat, hogy épp az ideálunkkal ellentétes, vagy az azt kiegészítő pólus tetszik, de minél közelebb kerülünk belső világunkhoz s minél önállóbb egyéniségekké fejlődünk, annál inkább képessé válunk rá, hogy hozzánk hasonló párt találjunk. Ő már nem valamiféle hiánypótló személy lesz, hanem egy potenciális partner. Ilyenkor elfogadjuk társunkban önmagunkat is.  Persze nem baj, ha társunk rendelkezik olyan tulajdonságokkal, melyek hozzánk képest eltérőek, hiszen a kiegészülés gyakorlati síkon hasznos lehet, amennyiben nem függőségről, hanem egészséges inspirációról beszélünk.

A problémák onnan szoktak csupán kezdődni, ha valaki azt hiszi, hogy valóban a társában kell keresnie az őt gyötrő gondok okát s nem a saját lelki örökségében, döntéseiben, holott személyes horoszkópunk árnyalt képet fest belső szempontjainkról. Előszeretettel fogjuk a „tükörre,” hogy rosszul veri vissza a „fényt,” miközben mi magunk nem látunk tisztán azon kérdésekben, melyek aktuálisan aggasztanak. Ettől függetlenül nyilván a választottunk sem ártatlan, mivel alkalmas rá, hogy megtestesítse belső konfliktusainkat…

Egy jó kapcsolat különben mindig tartalmaz kihívásokat és megoldandó feladatokat, hiszen ezek nélkül nem kötődne egymáshoz a két fél. Életünk fő célja a teljesség felé történő haladás, tehát tudat alatt olyan kapcsolatokat keresünk mindannyian, melyek tanulnivalót is rejtenek számunkra az örömteli perceken túl. Radixunk (horoszkópunk) számos eleme összefügg az említett bolygókon kívül a párválasztás témájával s képletünk arról is informál, hogy (abszolút értelemben nem véletlenül választott) szüleinkkel való „alapkapcsolatunk” milyen előnyökkel, nehézségekkel ajándékozott meg. Ez azért fontos, mert efféle hozományaink határozzák meg leendő eszköztárunkat a kapcsolatainkban bevethető szerepeinket tekintve. Ha valaki tehát gondolkodás nélkül viszi tovább azokat a téves beidegződéseket, amelyeket otthon látott, az nagy valószínűséggel fut zsákutcába.

Ahelyett, hogy áldozatnak tartanánk magunkat, lehetőségünk van arra, hogy feltárjuk az emberi kibontakozásunkat gátló mechanizmusokat, félelmeket. Amint tudatosabban reagálunk és elkezdjük nyakon csípni a gyerekkori (illetve esetenként annál is korábbi) kudarcainkból, sérelmeinkből, hiányainkból, azaz horoszkópunk pszichológiailag átdolgozható elemeiből táplálkozó „rögeszméinket”, szokásainkat, máris elindultunk igazi szükségleteink, sőt párunk felismerése, megértése, bevonzása felé…